“Globális és infokommunikáción alapuló világunkban a személyes adatok határokat átlépő továbbítása mindennapi életünk integráns részévé vált. Nemzetközi adattovábbításra kerül sor többek között abban az esetben, ha egy adott országban található számítógéphez egy másik országban található számítógép útján hozzáférnek, ami különös jelentőséggel bír napjaink elosztott hálózati rendszereiben, ahol az adatfeldolgozás tényleges helye relatív, illetve meghatározhatatlan. A nemzetközi adattovábbítás kiszervezés útján lehetővé teszi, hogy egyes vállalatok az elektronikus ügyfélszolgálatuk fenntartását központilag, a fogyasztó, illetőleg a vásárló országától eltérő országból – akár Európán kívülről – olcsóbb és jobb anyagi feltételek mellett biztosítsák, ezáltal pedig erőforrásaikat és pénzeszközeiket kíméljék. A külföldre történő adattovábbítás lehetőségének gazdasági hasznossága tehát a globalizáció korában megkérdőjelezhetetlen, azonban mindemellett szükségképpen megnövekednek azok a szituációk is, melyek az adatalany személyes adatait (és ezzel együtt magánszféráját) veszélynek szolgáltatják ki […]”

Az Infokommunikáció és Jog 2011/5-ös számában megjelent az európai, illetőleg a 2012. január 1-től alkalmazandó új adatvédelmi törvény nemzetközi adattovábbítási szabályait bemutató írásom.

A cikk itt elérhető.